A hallgatás éjszakái

Hatot virrassz át. Hetedik hozza meg a némák vigaszát.
	Nyári forróságból léptek a hajdani kamalduli szerzetes cellácskájába. Arcukat megcsapta, lelküket azonnal átjárta a némaság hűvös békéje. Napjaik csurig teltek a hallgatás derűjével. Majd teljes hétig léteztek egymás mellett szótlanul, mégis többet árultak el titkos vágyaikból egymásnak, mint hosszú évtizedek kifogyhatatlan fecsegései alatt. Semmit sem beszéltek meg előre, némán öltöztek fehér ruhába, majd vetkőztek meztelenre. Nem kívántak megszólalni hat napon át. Az éjjelek egybeértek, egyetlen könnyed virrasztássá nyúltak. Végül halott híján is kinyitották a csöpp ablakszemet. Amikor meghallották a suhanást, vasárnap volt, akkor hagyták el a remeteséget. Lenn a faluban költötték el utolsó vacsorájukat. Amikor fizettek, a pincér egy szál fehér rózsát tett a nő elé szótlanul.