2014. július 6., vasárnap


Komplex vízfolyás

Higgyem el, rég megbocsátotta, nincs harag benne. Ellenkezőleg, minden szembejövőben a testvérét keresi, mióta tudja, hogy az apja végigkúrta a fél várost, mondta a mosógépszerelő. És kezembe nyomta a kihalászott zoknira alig hasonlító zoknit, amely jó ideje elállta a szennyes víz lefolyását.
agyilag zokni-e vagy? mi ez a hamis önbecs? apás komplexus? önbecs-apás? a világban ez a posztod? a telefonos kihívásra ez a riposztod? vagy valóban az alázat lenne az önérzet legbiztosabb tartótisztje? de akkor ki viszi át a zoknit a túlsó folyóba? avagy a túlfolyó éppen úgy érhető el száraz lábbal, ha minden lukas zokniból komp lex?

2014. május 17., szombat


Fagyos

egy haikura várt mozdulatlanul. nem bánta, hogy tövig fagy a lába a jegeces sárban, mire gallérja mögé virágszirmot szór a szél.
Elmegyek fagyosszentnek. Posztócsizmát húzok. Így nem halok szomjan, ha beszakad alattam a Tisza. Fülemben víg szúnyogokkal cuppogok haza. Orbán napja hidegen hagy. Végül úgyis szőlősgazdák csapnak agyon.

2014. január 9., csütörtök


Rozé

Egyszerű kis vinkót akart készíteni, de véletlenül a gyerekkori emlékeit is beleszórta a fürtökkel együtt a présbe. Ő csodálkozott a legjobban, amikor barátai nem győztek áradozni a kiforrott nemes bor ittán. Egyedül csak neki nem ízlett.
Csak megbékélt a hetek óta leereszkedő délutáni köddel. Már nem is kívánta a múlt aranyával, okkerével átszínezni azt, amit nem láthatott. Hogy jobb kedvre derüljön, elővette a régóta őrizgetett Rosé Cuvée-t. Barátjától kapta, azzal, hogy ilyen pompásat még nem kóstolt. Felbontotta az elegáns palackot, hagyta kicsit szellőzni, aztán töltött belőle. Elégedetten vizsgálgatta a poharában hintázó lazacszínű folyadékot. Elmosolyodott. Egészen közelről hallotta két egymással incselkedő-csúfolódó gyerek vékony éneklő hangját: egy kis rózasín szar, egy kis rózasín szar…