2013. május 30., csütörtök


Pusztítás

A házatlan csiga is ott végez nagyobb pusztítást, ahol kevesebb féle növény nő. A számtalan fajta virág, zöldség és gyümölcs között valamiért alább hagy falánksága. A zöldfűszerek pedig egyenesen elriasztják.
Meleg tavaszi köd ülte meg a kertet. Gőzölgött a föld, és mintha jegesmedvék hagyták volna a ruhatárban súlyos bundáikat, fehér gomolyok telepedtek a gyümölcsfák vézna, csupasz ágaira. A földön heverő szerszámokat vastagon bevonta a nyúlékony, csillogó nedvesség, és ugyanez a plasztikus ragyogás lakkozta ragacsossá a tavaszi kert minden elvont fogalmát, hogy olybá fessen, mintha házatlan csigák írták volna meg a csak erre a napra érvényes legfőbb filozófiai téziseket, így téve egyszerre vonzóvá és gusztustalanná a sokféleség és a lehetséges pusztítás közti ok-okozati összefüggést.

2013. május 23., csütörtök


Szűzméri

Címlapra vágyott.
Mr. és Mrs. Godnak vállalt
béranyaságot.
Mit értetlenkedsz, förmed ellenszegülést nem tűrve a megszeppent színésznőre. Híres akarsz lenni vagy sem? Ne állj ilyen báván, mintha hittérítőnek nyitottál volna ajtót, és azt kérdezné tőled, hívőnek tartod-e magad vagy hitetlennek. Képzeld azt, kezében papír és toll, azonnal felír, ha bizonytalankodsz. Jelenj meg úgy az ajtónyílásban, hogy ne kelljen színt vallanod. Ismerjék fel benned azon nyomban Máriát. Ha már téged választottalak, el kell hinned, hogy benned a jóság. És árad, a nemjóját, árad! Jusson nekik is belőle. És verd ki a fejedből a tegnap estét. Az sem érdekel, hogy szingli vagy. Sőt annál inkább nyerő ez a szeplőtelenül-project, kis butám. Megértetted, felkészültél? Gyerekek, újra vesszük!

2013. május 12., vasárnap


Amíg a vihar

A távolban már villámlott, amikor fehér vászonabrosszal takarta le a kerti kovácsoltvas asztalt. Amint hátat fordított, Behemót szemtelenül a vakító terítő közepére telepedett. A fenséges fekete kandúr onnan felügyelte a tisztaság sérthetetlenségét, amíg a vihar ide nem ért.
elmenne már de visszafordul
maradna még de tovaillan
viharba futna oly bolondul
akár a félsz az álmáinkban

még párnát tesz a kerti székre
és belenéz a villámlásba
de szétcsúszik a kép egésze
akár egy bűnös vallomása

és látja még amint a vásznon
egy izzó kandúr sebet éget
s mert lusta már, hogy vadásszon
felgyújtja a mindenséget