Kétezer tizenhárom

Miért lenne kétezer tizenhárom igazabb az előző évnél, amikor a szomszéd diplomata szokásához híven most is égősorból állított hóembert a kerti asztalra…
	Szilveszterkor szerecsent látni szerencsét jelent. Fehér szerecsent annál is inkább, mert mentül abszurdabb, antul plánébb. Szomszédunk fehérek közt fehér szerecsen, tizenhárom végből van a lelke, ha három vedel, három delíren alszik és három másnaposan támolyog, még akkor is van egy, aki lehet ukrán diplomat (nem beszélni magyar), lehet egy a politikai huncutságok könyvét megíró bölcs tudor, egy lehet fűrészáruval kereskedő bizniszmen – és még mindig megmarad ez az egy picike legkisebb, aki udvarolhat mogorva asszonyának azzal, hogy kétezer tizenhárom szerencsés eljövetelére való tekintettel felcikornyázza a szebb időket látott házat és udvarát, káprázósan csili és vili minden, tiszta Gáljivúd, mondja az asszonyka a kerti asztalon fényfüzéreiben hopákot járó szerecsen hóembert megpillantván a kánaánnal folyó szilveszteri Kárpáti alKonyakban.