Parti Nagy 60
Barkochba
Tárgy, kérdezte a férfi. Nem, válaszolta a nő, és hozzádugta jéghideg lábfejét a férfi forró mellkasához. Fogalom? Igen, fogta meg isten lába helyett, ahogyan minden áldott este, most is a férfi véknyát a nő. Személyhez köthető, igen. És két lépés múlva Predmet már tudja, kire gondolt Liszica. Így szabadulnak predikatív szerkezetből határozón, helyen és időn túl, ott, ahol a halál el nem választ a mondattól. Ahol Liszica testét, agyát behálózza a pektin. Hiába gerezd a poeta doctus, leperegnek a vörös szemek, végül a tökéletes is aszott öregasszonyként hull a semmibe. Mikor direkttermő mellbimbó buggyan, már nem menekülsz, a metanol az metanol, az metanol, az metanol. Rókatárgy alkonyatkor, kérdez rá diadalittasan a férfi. Igen. |
|
|---|---|
Fogadás
Parti Nagy ma parti-nagy: asztalfőn az ünnepelt. Felköszöntik, arca ragy’g – s lerántja az ún. lepelt. Mondunk mi is tosztokat, felrakjuk a rendjelet, hiába is fosztogat alkotmányos rendelet. Dehogy alkot, dehogy mányos, fennforog az örvényen: „Posztmodern vagy hagyományos az én alaptörvényem?” Nem is poszt és nem is prae, rókatárgy az alkonyat, hörpölődik ízibé felkonyak és alkonyak! Háznagy-e ma Parti Nagy s vagyunk-e mi parti-képes? Békepap vagy harci vagy? - és leginkább mihez képest? Kinek nyelve az a haza megleli majd ott honát? Mert ha nem lesz elég laza: hazaveri szívlapát. * Köszöntőnket mondjuk el és játsszon addig Gyúk El- lington jó kis dzsesszeket - megy ez, mint az egyszeregy! Halad, szól a Karaván: nem vagy te még koravén! Ezt kívánni: hundertcváncig! - mégis durva nagy merénylet, merthogy addig - most úgy látszik - írni kell a magy'meséket. |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése