2013. február 20., szerda

Psycho

Az öreg Bözsi nem irtózott a disznóölő késektől és egyetlen egyszer sem zuhanyozott életében. Mégsem látta jövőjét soha oly tisztán, mint mielőtt a fia agyonszúrta azon a villámló éjjelen.
félni jobban szeretett, mint szorongani. az volt a kedvére, ha tárgyiasul, amitől retteghet. ha látja, ha hallja, mitől lúdbőrzik és mitől kezd kalapálni a szíve. akkor fel lehet venni a harcot, büszkén küzdeni az érzéssel, hogy közben nemesedjen a lélek. ezért szerette azt a filmet, abban a filmben azt a jelenetet. mindig átsegítette az elviselhetetlen pillanatokon, amikor rátört az anyagtalan, elvont, alattomos gyomorszorítás. pár kattintás, és a bátor rettenet máris elnyomta a lopakodó szorongást. ilyenkor csak a vágásokra figyelt. a jövője elhomályosult előtte, mintha gőzlepte tükörben látná. fogalma sem volt, miért kell agyonszúrnia az anyját, aki csak holtában élvezheti majd először a zuhanyrózsa gyilkos permetét.