2013. február 24., vasárnap

A dzsungelpolgár

Forró vért hozott a dzsungelből a hűvös országba. Egy tigrisfogú lányban hozta, akinek a hatására gyors egymásutánban letette az esküt, majd felvette papucsot. A forró vér pedig a hűvös állampolgárságot.
Azon filózom, téged szeretlek-e, vagy az állampolgárságodat? Azt hiszem, az utóbbi valamivel csinosabb nálad. Vagy csak értékesebb? Úristen, hány vodka férne az árába! Bocs, pálinka, máj paszport most már nem purpurnöj, tudnom illene. Azért ugye, elveszel feleségül, vagy hozzád megyek férjül. Vallj színt, kis csacsim, röghöz kötöd magad, vagy magadhoz kötöm a rögöt? Mert az egyáltalán nem mindegy, nem ám. Két éveske lehettem, amikor már eltörött nálam a mécses amiatt, hogy nem vagyok még állampolgár. Mióta azzá lettem, meg kifejezetten zavar. Szabadíts meg a gonosztól, én édes tigrisem! Követem az áramvonalad akár a dzsungelig, de addig is felmelegítelek itt a hideg északon, készítek neked forró lábvizet, jó? Mert az állampolgárságod után téged szeretlek a legjobban a világon, hidd el.