Serpenyők

Mostanában az edényes ügynök becsönget, hogy jöttünkre előkaphassa a teflonjait, és nap mint nap az ajtónyílásban főzze meg az ebédünket.
	Úgy tartják, az alumínium edényben készített étel mérgező. A méregtől volt olyan múlhatatlanul finom az a sült krumpli, ott, akkor. Eredetileg én akartam kedveskedni neked, vittelek a diákszálló szutykos konyhájába, lásd, itt sikerítünk mi lányok finom és olcsó vacsorát az otthonról hozott nyersanyagból, megpucoltam a sáros krumplit és elkezdtem egy vízzel telt tálba szeletelni, hogy majd abban megmosom. Nem így kell, vetted ki türelmetlenül kezemből a kést. Na majd épp egy anyukakedvence városi fiú fogja megmutatni nekem, akinek a nagyanyja egyetlen szezonban több krumplit vájt ki a földből, mint… Ha vízbe teszed, kioldódik a keményítő, pedig az benne a legfinomabb és legtáplálóbb. A lehéjazott gumót egészben mosd meg, aztán töröld konyhakendővel szárazra, és ezután aprítsd a forró olajba - tudálékoskodtál. Ideges lettem attól, hogy lehéjazott, meg hogy gumó, de már kíváncsi lettem az eredményre. Só és fedő után is hiába nyúltam, majd a legvégén, intettél le, és mintha titkos mágiában részesítenél, amikor én már túlpirultnak láttam a hasábokat, ráborítottad a serpenyőre a fedőt. Az addig csendes sercegés éles sistergésbe váltott. Ropogós marad, de a gőz kicsit megpuhítja, nem törik ki benne a fogad, okoskodtál újra, és amikor a tányérba szedtem a művedet, döftél belém egy utolsót: kész van a rósejbni. Ez már sok volt nekem, még hogy rósejbni, fejedbe akartam borítani az egészet, ha megsütötted, edd is meg, játszottam a sértettet, de te a legkívánatosabb hasábot leemelted a kupac tetejéről, belemártottad a sótartóba és a szájamhoz emelve megérintetted vele az ajkamat. Csakis a méregtől lehetett olyan múlhatatlanul finom.