2013. április 30., kedd

Álomüzlet

Veszed, bár ócska,
mert olcsón adja a nyűtt
lelkek szatócsa.
Lajos bácsi durva papírból tépett darabokat, abba mérte a filléres savanyú cukorkát. Sosem mulasztottuk el megszámolni, hány színűt lapátol éppen ügyesen sodort szürkés tölcséreibe fémkanalával. Kincset értek ezek a kristálycukorba hömpörgetett bumfordi kék, zöld, sárga, piros, fehér, rózsaszínű nyalánkságok. Órákon át szopogattuk, amíg sebesre marta-csípte nyelvünket, ínyünket a savanyú édese. Irigyeltük is Csák Zizit, aki Lajos bácsi szatócsboltjának közvetlen szomszédságában lakott. Gondoltuk, könnyű neki az éden kapujában, amikor folyton éjszakások a szülei. Amíg színes cukorkákról álmodott háborítatlanul, nekünk be kellett érnünk az esténként ágyunkba lopott zöldbarackkal. Hiába huhogtak nagyanyáink, nem szabad éretlen gyümölcsöt enni, mert béka nő a hasunkba. Zizit nem riogatta senki. Talán ezért nőhetett a sok édes álomtól gyerek a hasába, mire elvégeztük a nyolcadikat.