2013. július 18., csütörtök

Mert a nevem koszorú

Koszorút égetsz.
Füstté éleszted a holt
emberiséget.
Három éve még együtt vettünk mezei virágot a Hunyadin. Segítettem vinni a csokrokat, temetésre készült utazni másnap, haza a falujába. Ki nem állhatja a koszorúkat, mondta akkor. Alig egy éve meglátogatott. Felvittem a hegyekbe, gyámoltalan halmok, keresztek között bukdácsoltunk, csak azokat a virágokat téptük le, amelyeket ismertük. Lefényképezte a bakterház tenyérnyi virágoskertjét, a bakter hadonászott, mit művelünk, tilos. Nevettünk. Pisztrángot süttettünk az útszéli kocsmában. Nevettünk. Érett az áfonya akkor és most is. Ha elmehettem volna a temetésére, áfonyatortát vittem volna koszorú helyett.