2013. július 8., hétfő

A végtelen

Amikor már két évtizede nem látta a tengert, kezdte úgy érezni, a valóságban nem is létezik, csak kitalálta. Ilyenkor kéjes elégedettséggel dőlt képzelete hullámaira, hagyta, hogy messzire sodorják. Nem riadt vissza többé a végtelen szabadságtól, elvégre tökéletesen szépet sikerült kifundálnia.
nincs szavam a végtelenre. felfogom, de nem mondom ki. átérzem, de nem nevezem néven. ne öltsön testet. ne legyen hangalakja. ne lehessen szótagolni. nyelvileg elemezni. ne alkosson összetételt. ne legyen se alanya, se állítmánya egyetlen mondatnak sem. ne maszatolja össze senki raggal, jellel. maradjon meg az én átlátszó titkomnak. és csak akkor kelljen megneveznem, amikor a hullámok már összecsaptak fejem fölött.