Amíg a vihar

A távolban már villámlott, amikor fehér vászonabrosszal takarta le a kerti kovácsoltvas asztalt. Amint hátat fordított, Behemót szemtelenül a vakító terítő közepére telepedett. A fenséges fekete kandúr onnan felügyelte a tisztaság sérthetetlenségét, amíg a vihar ide nem ért.
	elmenne már de visszafordul maradna még de tovaillan viharba futna oly bolondul akár a félsz az álmáinkban még párnát tesz a kerti székre és belenéz a villámlásba de szétcsúszik a kép egésze akár egy bűnös vallomása és látja még amint a vásznon egy izzó kandúr sebet éget s mert lusta már, hogy vadásszon felgyújtja a mindenséget