2013. május 12., vasárnap

Amíg a vihar

A távolban már villámlott, amikor fehér vászonabrosszal takarta le a kerti kovácsoltvas asztalt. Amint hátat fordított, Behemót szemtelenül a vakító terítő közepére telepedett. A fenséges fekete kandúr onnan felügyelte a tisztaság sérthetetlenségét, amíg a vihar ide nem ért.
elmenne már de visszafordul
maradna még de tovaillan
viharba futna oly bolondul
akár a félsz az álmáinkban

még párnát tesz a kerti székre
és belenéz a villámlásba
de szétcsúszik a kép egésze
akár egy bűnös vallomása

és látja még amint a vásznon
egy izzó kandúr sebet éget
s mert lusta már, hogy vadásszon
felgyújtja a mindenséget