2013. március 24., vasárnap

Énse

mardos a kétely
vajon meghalhatok-e
korkedvezménnyel
A fene essen belé, most amikor teljesen megőszültem, kihullott hajszálaim és fogaim java, hunyorgó vaksi szemmel, nagyothallva, töpörödötten, ráncosan, most, amikor a szerelemre alig emlékezem, most kell távoznom erről a testemre szabott világról. Istenem, ilyen magatehetetlenül ugyan mit kezdhetek a Halállal. Vajon mire megy velem, amikor egyre kevésbé látom, hallom, érzem suhanását? Hogyan fogja be vadul csapongó, befoghatatlan képzeletem? Késő. Most már holt biztos, hogy nem én vagyok az ő embere. Hiába éles a kés, ereimben félbeszakíthatatlanul lüktet a Carmina Burana.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése