2013. március 21., csütörtök

Az élet veleje

Nálunk vasárnaponként Majmunka pirít kenyeret a marhavelőhöz. Nálatok?
Szindbád tudott élni. Falta a nőket, mohón itta az életet. Mielőtt magáévá tette, udvarolt ebédnek, vacsorának, hosszan becézett bort és sört. Amikor bajszát megtörölve felállt az asztaltól, nők, pincérek, séfek, pincegazdák és serfőzők törtek ki hangos zokogásban.

Szindbád nem tudott élni. Nem találta helyét a maró éhség-szomjúság és a mellére telepedő csömör között. Habzsolva, mohón vette magához azt, ami aztán őt kóstolgatta foszlányaira. Minél több nőt szeretett, annál magányosabb férfiként veszett bele az éjszakákba.