Egyetlen darab idő

A határon való átkelés ócska szimbóluma megszakítás nélkül, egyetlen darabban osztja ránk az időt.
	Innen már tisztán látszik: még most is indulni volna könnyebb. Batyudba tenni ama hamuban sültet, s fü- työrészve nekivágni. Átkelni az Üveghegyen. Óperencián. És szerencsédet megkísértve, bízva, veszélyek villáma alá beállni. Menni volna könnyebb. Magadra öl- teni pikareszkek esőben át- ázott, napon kiszikkadt köpenyét, és hinni: sosem lesz végállomás, csak pihenői vannak a messze tartó útnak, amelyen elkísér majd kóbor eb, elvert, hontalan veréb. Elmenni volna könnyebb. De megköt egy rög. Egy dal (amely imának har- sány, indulónak halk). Egy kezedben maradt simogatás. Halántékod mögött a metronóm: az egyetlen idő. Botod leszúrva maradsz. Vár a hűség: nászi ágy. Roppant katafalk.