Séta végig

Ahányszor csak végigsétálok a Sváb utcán, és fejem fölött összecsap a szépség a szörny-üvegszemekkel, mindig elcsodálkozom azon, hogyan érezhetem magam ennyire otthon idegenben.
	azt hiszed, sétálsz. pedig már feltörték az elásott diót. azt hiszed, szépség. pedig az olvadó jég már eláztatta a szent ikont. azt hiszed, szörnyeteg. holott csak megcsúszott az idő gólyalába. azt hiszed, üvegszem. de nincsen már köszönet az eldobott türkizekben. azt hiszed, csodálkozol. pedig nem. azt hiszed, otthon. holott honvágya nem lehet a tengernek. azt hiszed, idegen. pedig a nyitva felejtett kalitkába már beszökött a vörös tollú papagáj.