2013. április 14., vasárnap

Üres hely

Nincs már társa itt.
Távozók túlról nézik
árulásait.
Ráérősen foglalta el a megüresedett helyet. Először a gazdátlanul maradt eszközöket vette szemügyre. Szanaszét hevertek, mintha szándékosan dobálták volna szerte, higgye azt, aki megtalálja, nem arra szolgálnak már, amire egykor használták. Lassan összeszedte valamennyit. Nem gondolta volna, hogy ennyire élvezi majd a megsemmisülésre ítélt hely birtokba vételét. Olyannyira belefeledkezett teendőibe, nem is nézett többé a túlpart felé. Az sem akadályozhatta foglalatosságában, ha észreveszi, hogy minden mozdulatát figyelik. Komótosan veselkedett neki a mártírhalak kifogásának. És bár tudta, egy napon ő is elítéli majd, amit tesz, estefelé egyetlen jól irányított nyisszantással vágta le sorjában áldozatait, ügyesen felfogta vérüket. Ez sokkal gyorsabb és humánusabb ölési mód, mint amikor a fejüket ütlegelik. Nem beszélve arról a megoldásról, ha egyszerűen kiemelik a vízből és hagyják megfulladni őket. Különben is elengedhetetlen felfogni a vérüket. Fontos sűrítője lesz a lének. A lébe pedig minden bekerül. Kivéve az uszonyokat, kopoltyút, keserű fogat, lépet, a bél egy részét, ami rossz ízeket hordoz. Csak azt sajnálta, hogy senkit nem taníthat meg erre. Azért még reménykedve hallgatózott az éjszakában. De egyedül a folyó lélegzett mellette.